(Jelen jegyzet NEM tesz említést az újszülöttellátás lépéseiről, melynek ismerete elengedhetetlen a lentiek megfelelő alkalmazásához. Ennek részletei a forrásban jelölt anyagban találhatóak.)
A megszületés utáni percekben történik az újszülötteknél a felismerő programok beindulása (hang, szag, tájékozódás, utánzás). A bőr-bőr kontaktus a maternél a centrális oxytocin vezérelte anyai érzés megerősödését, az újszülöttnél a korai kötődés kialakulását eredményezi. Az azonnali mellre tétel az édesanyánál segíti a tejelválasztást, az újszülöttnél pedig többek között az életfunkciók stabilizálódását.
A megszületést követő adaptáció első órája, annak nyugalma, az egész életre, sőt a következő generációra is kihathat! Ezért ebben a periódusban kerülni kell minden felesleges beavatkozást, adminisztrációt, későbbre halasztható tevékenységeket (fürdetés, öltöztetés, testméretek felvétele, fizikális vizsgálat stb.). Ugyanakkor a vitális paraméterek ellenőrzése nem mellőzhető. Az újszülöttre ránézve láthatjuk, hogy jó-e a légzése, jó-e az izomtónusa, azaz a végtagjai enyhe flexióban vannak-e, mocorog-e, esetleg keresi-e az édesanyja mellét, vannak-e szopómozgások. A bőr színéről az arcbőr megtekintésével kapunk információt. (Az arcbőr bevérzése esetén a nyálkahártyák színe, illetve más testtájakon lévő bőrszín megfigyelése segíthet. A bőrszín normális esetben gyorsan rózsássá válik. A testhőmérséklet érintéssel, bizonytalan esetben hőmérővel ellenőrizhető. Kóros vitális jelek észlelése esetén az újszülöttet az előmelegített ellátó helyre lehet vinni, ahol az újraélesztés lépései elvégezhetők.
A szülést követő pszichés stressz oldását segítheti az újszülöttel és az édesanyával való nyugodt, szeretetteljes foglalkozás, beszélgetés, a méltó környezeti feltételek és empatikus viselkedés. Ugyancsak fontos az édesapa megnyugtatása azzal, hogy lehetővé tesszük, hogy megnézze, megérintse újszülött gyermekét.
Az alacsony rizikójú újszülötteket és édesanyáikat – az ellátás helyszínétől függetlenül – a születés pillanatától kezdve megilleti a békés, háborítatlan testi-lelki adaptációs szakhoz való jog! Ugyanakkor kétségtelen, hogy kórházi körülmények között nagyobb az esély arra, hogy ezt a kb. 1 órát biztosítani lehessen. Intézeten kívüli körülmények között, természetesen egyéb szempontokat is komolyan kell mérlegelni. Ilyenek például az anyai kockázatok, az esetleges szövődmények lehetősége, vagy éppen az adott területen aktuálisan fennálló „kocsihiány”. Ha azonban az újszülöttet a megszületése után azonnal az anya mellkasára tesszük közvetlen bőr-bőr kontaktusba, majd együtt takarjuk be őket, és – amennyiben az állapota megengedi – ott is hagyjuk, amíg elvégezzük az adminisztrációt, a hozzátartozók felvilágosítását, az eszközök rendezését, a helybiztosítást, esetleg a placentaris szak levezetését (ha az a helyszínen megvárható), akkor ez biztosíthatja azt a minimum 20-30 perces időtartamot, mely az élettani adaptáció szempontjából megkívánható.
A megszületést követően az egész életet meghatározó bensőséges kapcsolat felépítése, az anyai-apai érzés-minták kialakulásának lehetővé tétele/támogatása egyre inkább a tudományos érdeklődés előtérébe kerül. Megszületés után az újszülött az édesanya arcára fókuszál, felismeri hangját, illatát, képes az arc és az érzelmi kifejezés utánzására. A korai kontaktus elősegíti a szoptatást, az anyák könnyebben találják meg a szinkront újszülöttjeikkel, és olajozottabban veszi kezdetét az anya-gyermek interakciók sorozata. A felismerő programok beindulása (hang, szag, tájékozódás, utánzás), a közvetlen bőr-bőr kontaktus, a mellre tétel szerepe és a későbbi szülői minta kialakulásának determinációja régóta ismert.
Állatkísérletekből tudjuk, hogy már az első élethéten kódolódik, hogy a gondos anyák utódai maguk is gondos anyákká válnak, a kevésbé gondoskodó anyák egyedei az anyai viselkedést szabályozó génszakaszok mérhetően kisebb aktivitás mutatnak. A mater centrális oxitocin szintjétől függ az anya szülői viselkedésmintájának kialakulása, ami az újszülött centrális oxitocin termelésére hatva döntően befolyásolja a jövőbeli társas kapcsolati, stressz kezelési képességeit, sőt a leendő szociális alkalmazkodási készség mintáit is. A megszületés utáni percek adaptációs problémái esetén a koraszülöttek és beteg újszülöttek esendősége, elszenvedett stressze és szeparációs élménye, az életmentő beavatkozások kényszere, a szülők ezek miatti „rémülete”, nem teszik lehetővé, hogy a szülés-születés élményének a centrális oxytocin és a beta endorfinok által vezérelt békés és zavartalan élettani miliője létrejöhessen. Ennek hiányában a későbbi gyermek és felnőttkor testi-lelki stabilitást megalapozó egészséges viselkedésminták nem, vagy csak gyengén alakulnak ki a következő generációban. A születés körül tevékenykedők felelőssége tehát óriási, és nem merül ki a reszuszcitációs készség tökéletes elsajátításában.
A családközpontú ellátás eszközeinek használata arra irányul, hogy a szülés-születés körülményei között is tudatosan meg kell teremteni a testi-lelki együttlét feltételeit, illetve az elmaradt természetes élmény módszeres pótlását. A koraszülöttekre, a szüleikre, sőt az ellátóikra adaptálva olyan eszközöket kell alkalmazni, ami a pszicho-neuro-endokrin tengely stabilitását és a stressztűrését fokozza, a szeparációs élményeket pedig csökkenti. A család erejének, összetartásának erősítése, az újszülöttel kapcsolatos döntések meghozatalának támogatása, a tradíciók, etnika, vallási, szocio-kulturális sajátosságainak figyelembe vétele, és az otthoni közösségi segítők aktivizálása nélkülözhetetlen. A születés kapcsán a legnagyobb segítséget a családnak azzal lehet nyújtani, ha a jelenlétük biztosított és bátorított, ha a történéseket számukra valaki érthetően mindig elmagyarázza, akár élettani, akár kóros folyamatok zajlanak a háttérben.
(forrás: Széll A, Berényi A, Bundzsity B, Szilágyi M, Somogyvári Zs: Módszertani ajánlás az újszülöttek szülőszobai ellátására és élesztésére – a Peter Cerny Alapítványi Mentőszolgálat gyakorlata szerint. Magyar Mentésügy, 2017(31).2: 8-22)